na, igen

így utaztunk, utazunk

A magány fogságában

Az utazások során az embernek van ideje nézelődni, hallgatózni és megfigyelni az utastársaink viselkedését. Eleve várakozással indulunk neki az utazásnak.  Milyen útitársakkal hoz össze a sors, milyen lesz az út, míg a célállomásra érünk? A digitális világ teljesen megváltoztatta az utazáshoz, útitársainkhoz való viszonyunkat. A pályaudvar tele van valakitől búcsúzó, vagy éppen, valakire, valakikre várakozó nyüzsgő emberekkel. Valami azonban megváltozott a régi időkhöz képest, mégpedig az, hogy egyre több ember füléből lóg egy picike kis szerkentyű, jelezve, - nem akarnak senkivel beszélni, zenét hallgatnak. Mások fürge ujjmozgásokkal SMS- t írnak a legújabb okos telefonjukon, vagy, a telefonjukon található, valami kis bugyuta játékkal töltik az időt. Szinte sértésnek veszik, ha valaki beszélgetést szeretne kezdeményezni velük. A járműveken elfoglalt üléseken, továbbra is a magányukba burkolózva szórakoztatják magukat a kütyüjük nyomkodásával.  Azonban, nem mindég volt ez így, mert az utazás, élmény, társasági életet élő kiruccanás volt. Az emberek, már, a jegypénztáraknál sorban állva szóba elegyedtek egymással. Puhatolóztak, ki merre, hová utazik? Örömmel vették, ha valakivel egy irányba, egy településre utaztak, akkor már biztosítva volt az utazás közbeni szórakozás. A poggyászok elhelyezése után ment az aggyozás, ki üljön az ablak mellé, ki foglaljon helyet az útiránnyal szembeni ülésen. Pár perc múlva előkerültek az elemózsiás batyuk, a jóféle itókát tartalmazó flaskák és megindult az útitársak kőrbe kínálása. Mindenkinek a maga által készített étel, ital volt a tuti recept. Az emberek észre sem vették és már úgy folyt a beszélgetés fonala, mint a Tisza vize. Az újságjukba, könyvükbe bújt emberek, ha csak fél füllel, fél mondatokkal is, de bekapcsolódtak a beszélgetésekbe. Az utazás felénél, előkerültek gyermekekről, unokákról készült fényképek, természetesen csak, „véletlenül „tartotta mindenki magánál a fényes, vagy éppen megsárgult fotókat. Szinte mindég akadt olyan valaki, akit, közösen ismertek, ismertünk, akit ki lehetett pletyizni. Minden utazó alkalmatosságon előkerült egy pakli kártya, ismerősök és ismeretlenek verték a blattot. Vitáztak azon, hogy melyik is az a szabály, ami az adott játékra érvényes volt.  Mindég akadt olyan mókamester, aki viccekkel, anekdotákkal nevettette meg az utastársakat. Nem szólt senki az ülőalkalmatosságok között tébláboló lurkókra, sokkal inkább őket is szórakoztatták, egy, egy árnyjátékkal. Esetleg, a nagy meseklasszikusok meséivel vitték őket az álombirodalom legszebb területeire.  Mindég akadt olyan útitárs, akivel meglehetett beszélni egy jó könyv tartalmát, akivel lehetett vitázni az éppen aktuális mozifilmről.  A falusi emberek nagy szeretettel beszéltek a falujukról, az ólakban, udvarukon található állatokról. Ki milyen módon műveli a földjét, vagy, milyen primőr áru van éppen eladó. Aki városból utazott, azok pedig, autókról, motorkerékpárokról tartottak hosszas értekezést.   Az ilyen típusú utazások alkalmával perceknek tűnt a többórás utazás. A fiatalok édes kettesben turbékoltak egy különálló kis sarokülésen, vagy, éppen a jövőjüket tervezgetve álmodoztak. Megváltozott a világ, felgyorsult a világ, és ma már, szinte zaklatásnak tűnik, amikor megszólítunk valakit, aki a telefonjával babrál és játszik. Ma, ha, két ember, egymás mellett ül, a telefonjukon írásban, „beszélgetnek” egymással, úgy, hogy egymásra sem néznek.  Sajnos, egyre kevesebbet beszélgetünk, egyre kevesebbet keressük embertársaink társaságát. Tisztelet a kivételnek, ám begubózunk, elvagyunk a mi is magányos csigaházunkban, a magány fogságában.

 

Áginak szeretettel

NAGYON SOK BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT KÍVÁNOK!

a hátam mögött zajlott le a diskurzus egy lány és egy fiú között.

Aki nem akarja, az a II. mondat után ne is olvassa tovább.

Nem vagyok egy prűd és szégyenlős valaki, szombaton viszont rendesen zavarba hoztak. Kosárlabda meccsen a hátam mögött zajlott le a diskurzus egy lány és egy fiú között.

-         Figyu, már 4 hónapja nem szex szeltem senkivel.

-         Én sem! Mondja a fiú.

-         Tegnap csináltam egy terhességi tesztet, jó lett! Nem vagyok terhes!

-         Az jó, mert én is vettem óvszert.

Most akkor, hogy is van ez????

-         Én, csak csiklóval élvezek el, Csikló orgazmusom van. Mert azt olvastam, hogy hüvelyi orgazmus nem is létezik!

-         Jó, akkor majd csak nyalakodok. Te pedig kézzel lerendezel engem.

Mindez, hangosan, nem zavartatva magukat.

Jó dolog a fiatalság és az őszinteség, ám a fiú butasága nem semmi.

Nem szex szelt, ám tesztet csinált???!!!!!!

Ám, a végére kiderült, hogy .

- 2 hete dugtam egy sráccal és belém élvezett.

Nesze neked felvilágosítás, felnőttség. Volt még szó nedves bugyiról, kiszáradt szájról, amiben nem csúszott a szopnivaló.

Nem is tudom, de nagyon kellemetlenül feszengtem, és feszengett még pár ember köröttem. Lehet, hogy öregszem, vagy kényes vagyok???

Bocsi, de nagyon kiakasztott.  Egy………két ember magánélete így kiteregetve, és ennyire sok butasággal megspékelve……….fárasztóvolt.

Mert igazán meztelennek lenni ezt jelenti.

„Felnőttként is sokkal könnyebbnek tűnik levenni a ruháinkat a másik előtt, és odaadni neki a testünket, mint megmutatni neki a lelkünket, beavatni őt a titkos vágyainkba, vagy feltárni előtte a rejtett félelmeinket.

Mert igazán meztelennek lenni ezt jelenti.

Ha használni akarod a másikat, ledobsz minden ruhát a testedről, ha pedig eggyé szeretnél válni vele, akkor megnyitod neki a lelked. Messziről nem látszik a különbség, minthogy aközött sem, hogy valaki a szabadidejében találkozik veled, vagy szabadidőt teremt magának, hogy veled lehessen. A randin mindkét esetben ott van.

Félreértés ne essék, semmi baj a szabadidőben történő, ruhaletépős együttlétekkel, csak egy dolgot tarts észben!

Nem tudsz belőle többet kivenni, mint amennyi benne van, és ne keress benne olyan élményt, ami nincs benne, mert pofára esel. „

Pilát Gábor

. Magyarázzák mind ezt azzal, hogy a világ megváltozott.

Vagyok már ismét, lementek a vizsgák, már csak a szakmunkás vizsgák vannak hátra. Nagyon leértékelődött az oktatás, nem is értem hová akarják még levinni, hiszen már, most is a béka feneke alatt vagyunk. A magyar nyelvből kivett helyesírási rész, katasztrófa. Magyarázzák mind ezt azzal, hogy a világ megváltozott.  Igaz, ám az emberek személyisége is sérül, hiszen, akarva, akaratlanul, de befolyásolja az életünket és értékítéletünket is nyelvtani fogalmak betartása. A másik „csoda”, hogy a szakmunkás vizsgák sorából kikerül az írásbeli vizsga. Mit nekünk kitanult ember, a lényeg, hogy tudjon robotolni, kellően ki tudják szipolyozni, pontosan, azért mert le van butítva. Mondják, aki akar, megtanul mindent, csak, ott a gond, hogy pont ezek a rétegek nem fognak tovább tanulni. Megelégszenek az érettségivel és a szakmunkás bizonyítvánnyal. Tisztelet azoknak, akik nem így gondolják és tovább tanulnak, művelik magukat. Tegnap ismét adtam az idegrendszeremnek egy dózis hülyeséget. Lázár miniszternek ismét csak Soros és a migráció jutott eszébe a botrányos szociális otthoni fotókról feltett kérdésre. A borotválatlan szócső pedig, akasztani akart, vagyis, neki az jutott az eszébe, amikor kérdést intéztek hozzá. A kérdést az elhíresült BZS beszédéről tették fel. Ő simán megjegyezte, hogy akkor, a szocik akasztanának/?/ miért nem kérik számon azoktól a politikusoktól. Mikor a megszólítás kapcsán visszakérdezett az újságíró, hogy mondjon már neveket, ki, mikor, hol is akart akasztani, hol jelent meg ilyen témájú írás? A válasz, semmi, csak másról habogás. Ma reggel a rezsi biztos Szilárd is hozta a benyalós, tisztára nyalós, ökörségektől hemzsegő formáját. a MAI KÖZÉLET, POLITIKA, EGYENLŐ a SEMMIVEL, a GYŰLÖLETTEL és AZ EGYMÁST GYALÁZÁSSAL. Mikor lesz már vége? Az a sanda gyanúm, hogy soha, mert, ilyen a mentalitásunk, a politikai és közéleti kultúránk. Legalább az időjárás lenne kegyes hozzánk, de ismét nagy zuháréra készülünk. A piacon az árak rendesen elszabadultak. Pedig, mindenütt azt kommunikálják, hogy micsoda jól élünk, mi vagyunk az EU minta országa. Mennyi pénz marad a családok zsebébe és az infláció is csoda értékű.

Tegnap egy lélekbúvár volt vendég

Tegnap egy lélekbúvár volt vendég az iskolába, a kérdésre adott válaszok, reagálások ezek voltak. Külön a lányokkal, és külön a fiúkkal volt az eszmecsere. A lányok, asszonyok /tanárnők/ válaszát nem ismerem. Elég durva, amit hallottam, ám valami igazságot is tartalmaznak a válaszok.

Egy férfi soha ne legyen érzelgős, romantikus, mert málészájúnak tartják. Ne ábrándozzon simogatásokról, mindenféle kényeztetésekről, csak bele a közepébe. Meg du…….ni, meg ba……….ni, meg kef--------ni. Annak van foganatja, a többi csak blabla, mert, csak nagy szöveg, hogy mit is várnak el tőle a fiútól, férfitől. Randi, vacsora, rózsaszőnyeg a láb alá és finom szeretkezés, szerelmeskedés, ez mind csak a képzeletben létezik. A vagány, akaratos és rámenős a divat, és azt értékelik, mert az olyan férfias ,és macsó, és legbelül ezt várják el a FÉRFITŐL???!!! Kiteheted a szíved, a lelked és áhítozhatsz romantikus udvarlásról, ha az első pillanatokban már nem smárolsz, dugod a nyelved gyomorig a szájába, és nem döntöd meg rögvest valamelyik ágyra, kocsiba, vagy bárhol. Ezekre már nincs szükség és idő/kivétel erősíti a szabályt/, elveszik, amit adsz, és ha kimerült a lehetőség, agyő, fiú/k/. Biztosan vannak romantikus lányok, asszonyok, ám őrájuk is ugyan ezek a „szabályok” vonatkoznak, az ő megítélésük is hasonló, bár, árnyaltabb.

ilyenek vagyunk mi idősebbek

Sosem
cserélném el az én nagyszerű életemet, az én
csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy hanyagul vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki.

Felhatalmazva       
érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek. Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.

Ki
törődik azzal, hogy hajnali 4-ig olvasok, vagy írok a computeren? Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és meg is teszem.

Sétálok
a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal. Ők is lesznek öregek.

Tudom,
persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.

Hát
igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.

Én
nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek, és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.

Ahogy
múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. Én nem teszek fel magamnak kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.

Nos,
elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha..., vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet (már ha kedvem van hozzá).

Mindig
mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!

Szeretettel
ajánlom a fenti gondolatokat kor- és kórtársaimnak. És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszert

 

zenés

ismét ezüst

Ezüst lány

 

2017. április 29. szombat 10: 00 Steel Utánpótlás Nemzeti Bajnokság IV. forduló

Helyszín: Százhalombattai Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola

74 induló.

Ismét remek formában versenyzett a Szolnoki Baglyok DC színeiben induló Kovács Tamara /Tami/. A szombaton, Százhalombattán rendezett Steel Utánpótlás Nemzeti Bajnokság IV. fordulójában nagyon értékes ezüstérmet szerzett a fiatal hölgy. Tamit ismét, csak, a 17 éves Menkó Anna tudta legyőzni, úgy, hogy Tami minden legben sokkal jobb volt, ám, a végén hiányzott a szerencse. Egy kicsit jobb koncentrációval sikeresebben fejezheti be a versenyt a Szolnoki Baglyok DC ifjú reménysége. Nem jöttek a kiszállok. A többi meccs rendben volt, sőt, Tamara lehozott, egy 18 nyilas leget is! A kiváló szerepléseknek köszönhető, mint tartalék számítanak a fiatal játékosra az UP válogatottban, Tami, együtt készülhet a Svédországban megrendezésre kerülő, Utánpótlás EB re készülő válogatott dartsosokkal.

A fiúk mezőnye ismét nagyon erős volt, Nagy Lajos Adolf és Hajdú Balázs egyre jobban belelendül a játékba, versenyről, versenyre jobb eredményekkel rukkolnak elő. Adolf végre kijutott a csoportból, a 16 közé jutásért, nagyon jó játékkal, ki - ki meccsen kapott ki 4-3 ra. Balázs győzelem nélkül végzett, de javuló játékkal. rukkolnak elő. A több versenyen való részvétel mellet a versenyrutin megszerzésével, még jobb helyezésre számíthatunk mindhárom versenyzőtől.

Gratulálunk!