Kőrbejáróka

AZ ÉLET NAGY JÁTSZÓTÉR, CSAK TUDNI KELL A MEGFELELŐ JÁTÉKOT KIVÁLASZTANI!

Még kb 1 hónap munka

Jövök majd.

BOLDOG NÉVNAPOT KÍVÁNOK!

Ilona napra sok szeretettel!

Egy tartalmas nap.

Tegnap versenyen voltam, nagyszerű hangulatban telt az egész nap, az egész verseny. Már az előtte lévő napon ment a száj karate, heccelték egymást az ellenfelek, mivel ismét megrendeztük a páros versenyt is. Egyéniben a 9. helyezett lettem, úgy, hogy olyan csoportba kerültem, ahol az I.-II.és III. helyezett is bent volt. Nem dicsekvés, de ez a tény emelte a helyezésem rangját. Kicsike előrelépés van, hogy itthon is gyakorolok, edzek. Ha van időm sok percet, néha 2- 3 órát is. Az esélytelenek nyugalmával játszottam, vagyis, nem törődtem vele, hogy akik ellen játszottam, ők már évek óta űzik ezt a sportot. Sikerült teljesen kikapcsolni a környezetem a játékok alatt, nem figyeltem az ellenfelek pontjait, nem számolgattam a magamét csak akkor, amikor kiszállón volta,/170 pont alatt/.Bejött. Az is jó volt, hogy a kezdés előtt közel másfélórát tudtam melegíteni, számomra több idő kell, hogy „bedobjam”magam. Este úgy aludtam mint a bunda.

Egy kis bemutató

napi jelenlét

Letelt a munkás napok zöme, most visszazökkenek a régi kerékvágásba. Jó volt a mozgás, még a vérnyomásom is normalizálódott, a munka jót tett. Az egyik munkánk nagyon kemény volt, egy teljesen átalakított lakást kellett rendbe tenni, a régi felület keveredett az új vakolásokkal. Néhol sok centi vastagon kellett a glettet használni és még úgy is maradt gödrös rész. Sokan csak elképzelnek valamit és nem gondolnak a statikára, fizikára, pedig nem mindent lehet ismét az eredeti állapotába visszaállítani. Mi pedig, azért vagyunk, hogy a végeredmény megfelelő legyen és a megrendelő szájíze szerint alakuljanak, a dolgok mire végzünk. Most várakozó állásponton vagyunk, egy kisebb munka lesz, majd szeptemberben ismét egy nagyobb, azzal be is fejeződik a nagyobb volumenű munkavállalás. Egyébiránt, jó lenne, ha valaki itthon is kifestené a konyhát és az előszobát. Minden évben a saját marad utoljára. Van itthon táblám, amikor szabad vagyok, gyakorolok, egy picike haladást már elértem, szombaton verseny, majd ott talán meg fog látszani a belefektetett munka. Jövő ilyen kor jó lenne valamelyik versenyen a nyolcba kerülni. Ez a célom. Közben, szeptember elején lesz a Gulyásfesztivál, oda is lett két írás és recept. Rögvest utána jön a Presztízs őszi száma, az még képlékeny, de szorít az idő. Kezdem megszokni az okos telefonomat, na, nagyon nem okoskodok vele, telefonálásnál már fel tudok hívni valakit és fel tudom venni, ha hív valaki. Már nem zavar a kezem és az ujjaim nagysága, de elég csicsás ahhoz, hogy munkaközben toligáljam képernyőjét. A másik még mindég nem lett eltéve. Az unokám kész hölgy lett, hatalmas és csinos/naná/és piszok erő van benne. Már teljesen a felnőttekkel edz és meccsel, már csak a kötelező meccseken van a saját korosztályában. Csak, ha ott játszik, ekkor érvényes a felnőtt jelenléte.

Kibervilág lettünk

Gondolom, még sokan emlékeznek az édesanyjuk elbeszélésére, hogy hol és miként születtek meg? Bábaképzőben, otthon, esetleg a kukoricatábla kellős közepén? Orvos, bába, talán csak úgy a mama magának vezette le a szülést?! Ma már ilyesmi nem lehet kérdés, a fogantatás pillanatától ultrahangos fotó bizonyíthatja, hogy ki milyen nemű lesz, mikor is fogja meglátni a napvilágot. Az édesanya hasában már zenével szórakoztatják, a mama pocakjáról ezer és egy fotó készül, amik természetesen felkerülnek a legnagyobb megosztókra. Minden pillanat dokumentálva van, sőt, lesz. Természetesen ott a telefon a mama kezében/papás szülésnél a kispapa a fotóművész/ és szelfit készít, amikor vajúdik, és amikor már a kis csöppség találkozik a nagybetűs élettel. Kell egy fotó a köldökzsinór elvágásáról, a doktor bácsi vagy a bábaasszony kezében, amikor éppen sírást csikarnak ki az újszülöttből. Ma már nem lehetünk meg a telefonunk nélkül, ami, természetesen OKOS telcsi legyen, nagyon OKOS. Ami, szinte magától beszél, és csinál meg mindent a tulajdonosa helyett. Visszük magunkkal mindenhová, és természetesen felvesszük, ha csörög a masina színházban, moziban, buszon és mindenütt. Egyesek még ott is nyomkodják ahová a király is gyalog jár, biztos vagyok benne, hogy nem egy intim légyottnak nagyon, nagyon elrontója a kütyü. Egyeseknek státusz szimbólum, hiszen ők fontos emberek, nem szeretnék, ha lemaradnának egyetlen egy hívásról sem, vagy, esetleg ne tudnának szelfit készíteni az ügyeletes celeb mellett pózolva. Ők azt szeretik, ha buszon, az utcán mindenki hallja, hogy milyen fontos ügyben telefonálnak. Minden zokszó nélkül cifrán káromkodnak, szidják az ex párjukat, hangosan vihognak egy bugyuta képet bambulva vagy vicceket olvasva.  Ésszel nem felfogható, hogy valaki elmegy nyaralni, üdülni és kezében a telefonjával megy még a vízbe. A menők természetesen tablet-et is visznek magukkal, ezeknél is, minél nagyobb a masina, annál fontosabbnak érzi magát a tulajdonosa. Minden pillanatunk a legújabb masinákról szól, észre sem vesszük és „megesznek” bennünket az okosnál okosabb kütyük, masinák. Eltűnt az életünkből az intimitás, a társasági lényünk, a találkozásaink egyre gyérülnek, barátunk már szinte nem lesz, csak….. ISMERŐS…… a különféle megosztó oldalakon. A kézzel írt, borítékban elküldhető levelezés már szinte eltűnt az életünkből, könyvet alig olvasunk és nem, csak azért mert drága. A mozik üresen konganak, színházba csak a legelvakultabb színházba járók mennek. Ha morbid akarok lenni, akkor talán lesznek olyanok, akiknek sikerül egy utolsó szelfit készíteni mielőtt elköltöznek az árnyékvilágból. Remélem még nem találták fel azt a kütyüt, amivel a túlvilágról is t”tudósítani” tudunk majd!?

Itthon gyakorlás, + ismét egy munka

az egyik munkának vége

PIKTOROK ÉTTERME

még munka

Nem sokára végzünk pár munkával és jelen is tudok lenni.

A festőszakma szépsége

A fiam munkatársa és a fiam azért dolgoztt ma.......helyettem is.