Kőrbejáróka

AZ ÉLET NAGY JÁTSZÓTÉR, CSAK TUDNI KELL A MEGFELELŐ JÁTÉKOT KIVÁLASZTANI!

RSS

Nagyon nem szeretem amikor a magánszférámat támadják és beleszeretnének szólni. Család vagy bárki , aki, irányítottan szól az  életembe az nem jó. Most a negydévben már kétszer is belepiszkoltak a magán dolgaimba és nagyon nem szeretem érzésem van. Olyan dolgot csináltak a hátam mögött ami csak rám tartozna, még úgy is ha ő szerintük jót akartak csinálni. Vannak dolgok amikben én döntök, a magam akarata szerint és ebből nem engedek. Nem érdekel és soha nem kutattam más ember telefonjába, levelezésébe és bármiben ami nem rám tartozik. Nem szeretném tudni senki jelszavát, pinkódját, hát hagyják mások is békén az én közvetlen életem. Nem nagy dolgokkal mérgeltek fel, nem csináltam hülyeséget , amit nem akarok az, legyen már tabu. Az egyik dologban olyat állítanak ami hazugság, és ezt tudja az illető is.Egy lelkeken élősködő valaki, aki már sok ember életét keserítette és keseríti most is. Egy olyan élősködő aki magára maradt és másokat okol a magányáért.Nem érdekel a miértje, és bánom már, hogy szóba álltam vele.A barátomnak képzeli magát, de még csak felületesen sem ismer.A barátaimat magam választom. Azok nem szúrják hátba az embert, és nem állítják, hogy én lennék a hibás a hülyeségeiért. A másik dologban a hátam mögött intéztek egy teljesen magán jellegű dolgot. Soha nem akartam a feltűnést, nem szeretek az előtérben megjelenni, élni . Sajnálom . hogy csalódást okozok de egy tevékenységemmel kevesebb lesz ezek után.

Nem nagy dolgok, nem életveszélyesek de nagyon csak az én dolgom, amibe nem engedek senknek belszólást.

A mai világ legfontosabb kérdése???!!!!

Tegnap nyolcadik bajnoki aranyát gyűjtötte be az Olaj, Nagy meccs volt ,az utolsó.... 1,8 másodperccel a véga előtt még egyel vezetett a Falco, majd egy dudaszósz triplával kettővel nyertünk. Szünet van és itt az unokám, na csak ebédre jön, de azért ma is bealudt  délután egy kicsit. Megy a  foci VB, néha bele,bele nézek, de nekem ez túl unalmas.Sok a passzolgatás, nem olyan gyors mint a kosárlabda. Ott minden pillanatban történik valami. Birom amikor a stúdióban helyetfoglaló magyar focista elemzi ,hogy mit,hogy,miért.??? Ja, teccettek volna kijutni . Meg van pár eredményem, jók, még három hiányzik, de ,az minél később jön annál jobb.Pénteken szemészet, jó lenne már túlleni rajta. Ma jó zuhik voltak, igaz csak bajnak esik, a földnek kevés, a levegő pedig ,akár a szaunában. Kicsit megdobja az ember szervezetét is.

Balhés kosárlabda meccs volt itthon. A bajnoki döntő 3. meccse igencsak emlékezetesre sikeredett nekünk, hazai szurkolóknak. Nyertünk, kétség nem fért hozzá, jól játszottunk és a végén ünneplés……lett volna, ha a rendőrök szét nem verik az ünneplő közönséget. Volt könnygáz, falhoz, földre lökés, nem nézve gyereket, nőt, senkit. Előzménye is volt a balhénak, kedden, Szombathelyen ugyanis se perc alatt kitakarították a szolnoki szurkolókat, keményen és senkit nem kímélve. Itthon aztán azt hittük, hogy sima meccs és készülhetünk a 4. meccsre. Tévedtünk. A Falco játékosait a szolnoki szurkolók között felengedték a saját drukkereikhez pacsizni. Na, itt szabadult el a pokol, a vendégszurkolók nekimentek a vendéglátók szurkolóinak. A félidőben ahol mi ülünk, megjelent három kigyúrt, tetovált fradista. Mutogattak, beszóltak, és amit szoktak, provokáltak. Ők provokálták ki, hogy itthon balhé legyen. A kommandósok berontottak és nem a balhézókat vitték ki, hanem a vétlen hazai szurkolókat fújták le és ütötték vágták. Majd, a hazai szurkolókra zárták a csarnok főbejáratának kapuit. Mondván, hogy nem szerették volna, ha nekimegyünk a Falco szurkolóinak. Közben, az öt oldalsó ajtón az ment ki, aki akart. Magam kint rekedtem az ajtó előtt, a párom, bent a csarnokban. Sokan siettek volna a buszhoz, mert már 22 óra volt. Aztán már az is kapott a gázból, aki kint volt már a csarnokból. Hogy miért nem az oldalsó ajtókon mentünk ki, Mert a főbejáratnál vannak a kerékpárjaink, és ott lehet a WC- re elmenni is, és semmit nem is akartunk csinálni.  Mostanában már sok gyerek is jár meccsekre, családok, és nehogy már tőlünk-idősektől, vagy a gyerekektől féltsék már s vendég szurkolókat. Azonosító számuk nem volt a kommandósoknak, feljelentést tettek a minősíthetetlen beavatkozás miatt. Foganatja nem igen lesz. Az újságok úgy hozták le, hogy „könnygázt kellett bevetni a balhés szurkolók ellen”! Ez így szimpla hazugság, a vendégszurkolók voltak, akik balhéztak és a három fradista valakik. Félmeztelen voltak hátukra tetoválva a Fradi jelvény. Milyen felkészültek voltak a kommandósok, ha nem tudták kiemelni a rendbontókat? Csak törve, zúzva, fújva kiterelték a hazai szurkolókat.

AMÍG EZ így MEGY TOVÁBB, ÉN NEM JÁROK TÖBBÉ ÉVZÁRÓRA – EGY CSALÓDOTT ANYA LEVELE

 

Úgy tűnik, a reformok igen nehezen törnek be az oktatásba, és még mindig a régi reflexek irányítják az iskolák gondolkodását az évnyitók, évzárók tekintetében. Olvasónk, Pesty Mona úgy döntött, nem megy többé évzáróra. Méghozzá ezért:

Kinek, minek és mennyi ideig?

Jó lenne eldönteni, hogy az iskolai évzáró kinek és miről szól. Ahogy hallom, vannak iskolák, ahol már csak huszonöt percig tart. Mámorítóan hangzik! Úgy érzem, a mi százhúsz percünk messze van ettől a céltól… vagy legalábbis nem az én szülői életemben jön el.

A performansz abból áll, hogy az igazgató bácsi, az iskolai alapítvány elnöke, az igazgatóhelyettes néni és egy diák köszöntőbeszédet mond, amiből egyetlen mondat sem marad meg senki emlékezetében. Számos dolog hangzik el valós információtartalom nélkül. Az igazgató smúzol az iskolai alapítvány elnökének, az iskolai alapítvány elnöke smúzol a szülőknek, az igazgatóhelyettes smúzol az tanároknak, és mindenki smúzol a polgármesternek.

Elhangzanak a versek, amiket láthatóan nem azok választottak, akik mondják.

Végeláthatatlan sport és egyéni sakk-, rajz-, meg nem tudom, milyen eredmények sora következik, amiben iskolánk remekelt, egyesével olvasva a neveket persze (hozzátenném, hogy ezek az információk az év folyamán az iskola honlapján, faliújságján, Facebook-oldalán elérhetők). A harmincöt fok eddigre már a maradék lelkesedést is letörte, hogy az egyéni és csoportos produkciókat ohh, pardon: búcsúajándékokat már rezignáltan tűrjük, ilyen például a 3. c egy gyerekdalra előadott táncelőadása vagy az iskolai néptánc együttes produkciója. Mindez megágyaz a valódi kizsigerelésnek: mikor is az összes kitűnő bizonyítványt, értsd: a kis elsősöktől, – ahol, ugye, minden második bizonyítvány kitűnő – a nyolcadikosokig egyesével adja át gratulációk közepette az igazgató maga, hangosan, jól érthetően felolvasva a neveket. Mi, a slepp, pedig minden áldott gyereket egyesével megtapsolunk.

Mi vagyunk a biodíszlet

Biztosan „rosszarc” vagyok, de ezt a részt rühellem a legjobban, mert egyáltalán nem érdekel, ki lett kitűnő, mégis végig kell hallgatnom. Egyetlen nevet sem jegyez meg senki, mindenki csak a saját gyereke nevét hallja meg.

Ezek az anyukák amúgy is tudják, hogy kitűnő lett a gyerekük, valószínűleg másnapra a közel s távoli ismerőseik is, mert kint lesz a Facebookon „az én büszkeségem” felirattal. Úgyhogy az egész előadás valójában tök felesleges.

A többi gyerek biodíszletnek van ott, hogy megfelelő legyen a kritikus tömeg, aki tapsol. Ők ugyanis az osztályteremben, a tanároktól kapják meg a bizonyítványt, mintegy jelezve, hogy „hát, igen, drágáim, ti vagytok a másodrendűek”. Vannak, akik még itt is kapnak ilyen-olyan okleveleket persze meg különdíjakat, dicséreteket, és próbálom nem meglátni az összefüggést a dicséret, az oklevél és az SZMK-s anyukák gyerekei között… Végül az SZMK-s anyukák is kapnak oklevelet, a tanárok pedig újabb ajándékokat az osztálypénzen vásárolt közösön felül néhány szülőtől, persze jellemzően az SZMK-s és az év közben amúgy is gyakran bejárós anyukáktól.

És akkor feltenném újra kérdést: kinek szól ez valójában?!

Mi van azokkal a gyerekekkel, akik diszlexiások, diszgráfiások, diszkalkuliások, és kétszer annyi melójuk volt azért a négyesért, ne adj’ isten, a hármasért.

Miért nem dicsérjük meg a tanulási nehézséggel küzdő gyerekeket, akik egész évben a tanórákon kívül még fejlesztőre is jártak? Miért nem kap oklevelet az a gyerek, aki leigazolt sportoló, de nem az iskolában űzött sportágból?

Miért kell végignéznie annak a gyereknek ezt az egészet, aki rajzból meg tesiből lett csak négyes… és nekem? Nekem miért kell végig hallgatnom és végignéznem? Egyáltalán nem érdekel, hogy az iskolában hány kitűnő tanuló lett, mert ez nekem sem az iskoláról, sem a tanárokról, sem a diákokról nem mond semmit. Ez a dolog ennél bonyolultabb: kinek volt pénze különórára, kinek van olyan munkahelye, ami mellett heti háromszor négykor odaért az edzésre, melyik gyereknek milyenek a képességei, mivel fenyítették azt a gyereket azért a kitűnőért otthon, meg még kábé tizenöt hasonló összetevő.

Nem sorolom fel az unásig ismert példákat, hogy Bill Gatesnek vagy Stephen Hawkingnak milyen volt a bizije, hiszen nem lesz minden bukott és rossz tanuló gyerekből Bill Gates, de az is igaz, hogy nem lesz minden kitűnő tanulóból sikeres és boldog ember, ezt már egy ideje tudjuk!

Az én gyerekem sem kevésbé értékes, mert bár minden szereplő tudja, hogy a legjobb matekos az osztályban, de hát, egyrészt ilyen oklevél nincs, másrészt meg, hát… ugye, a magatartás: na, az hármas.

Nekem ő a büszkeségem, de nem a Facebookon, és nem a bizonyítványa miatt.

Büszke vagyok rá, mert bár négyes irodalomból, hármas nyelvtanból, de szeret olvasni. Büszke vagyok rá, mert a konyhás néniknek egész évben segített elpakolni, mert olyan állatokról tudja, hogy veszélyeztetettek, amiknek én a létezéséről sem tudok, mert van önálló véleménye, gondolata, és tud rántottát csinálni – pedig még csak alsós.

Egy sima búcsú?

Nem lehetne, hogy elengedjük ezt a dolgot, és simán csak elbúcsúzzunk egymástól a nyárra? Nem lehetne minden egyes bizonyítványátadásánál, amit az osztályfőnök ad át, aki legalább ismeri valamennyire a gyereket, nem lehetne csupán annyit mondani, hogy „ügyes voltál, jól dolgoztál”, aztán menjünk haza, és lazuljunk végre, találkozunk szeptemberben…

Na, amíg ez nem történik meg, addig én nem megyek többé évzáróra.

Pesty Mona

 

Kezdem azt hinni, hogy berosált a blogunk, most úgy viselkedik mint régen. Most ott tartok, hogy maradok itt, közben valami állandóságot keresek a saját weblapomhoz. Hatalmas vihar volt sz éjszaka, hajnalban pedig, ránk szakadt az esős vihar. A közelben van az ország legjobb és legnagyobb cseresznyése/Nagykörü/, hát, ott nem örülnek a mostani időjárásnak. Hamar lett a csersznye szedés, ráadásul az eső és hőség kombináció szétrepesztette a gyümölcsös nagyrészében termett csersznyét. Megy a buli a lápcsőhzban, a házban. Nem érdemes semmit csinálni mert mindenútt akad aki nem tiszteli a más alkotta munkákat. Nem értem az emebri logikát, számomra  felfoghatatlan , hogy emberek nem akarnak,tudnak örülni a szépnek, jónak. 8 lépcsőfokot le kellett burkolni, a szakember megfelezet a felületet, úgy készítette a burkolést, hogy közben járni is lehessen mellette. Valakik széttaposták  a kész felemunkát. Ráadásul ,az eső után mindent összesaraztak, ott takarította le a cipőjéról a sarat. Kiírta a közösképviselő, hogy figyeljünk oda, letépték  a papírt.

Powered by Blogger.hu