Kőrbejáróka

AZ ÉLET NAGY JÁTSZÓTÉR, CSAK TUDNI KELL A MEGFELELŐ JÁTÉKOT KIVÁLASZTANI!

RSS

Halottak napjára

A fiatal japán császár teszi fel a kérdést, Az utolsó szamuráj című filmben Nathan Algren kapitánynak. Hogy, „Mesélje el hogyan halt meg  Katsumoto az utolsó szamuráj?  A kapitány válasza

-      ” Inkább azt mesélem el, hogyan élt”!

A közelgő halottak napja alkalmából jutott eszembe a mondat, mert a mi kultúránkban sokkal inkább a gyász dominál az elhunyt szeretteinkre való Halottak napja megemlékezéskor. Mint, mindenkinek, a mi korosztályunkban, magam is sok rokonra, ismerősre, barátra emlékezem a temetőbe látogatásomkor.  Most eldöntöttem, hogy Nathan Algren kapitány válaszának megfelelően fogok emlékezni.  Például.  Gyerekkoromba még szalmazsákos dikó ágyon aludtunk, és egy alkalommal mi hárman rohantuk le édesapánkat, hogy lebirkózzuk. A nagy csatába édesanyám is bekapcsolódott, de az ágyunk nem bírta sokadalom súlyát és hatalmas reccsenéssel leszakadt.  Egész este és éjszaka dőltünk a nevetéstől, mert egy „gödörbe „voltunk kénytelenek éjszakázni. Ráadásnak, mindig akadt ötünk közül valaki, aki beszólt, hogy „reccs!” . Vagy arra, hogy micsoda örömteli pillanat volt amikor, megszületett az első unokájuk. Milyen büszkék voltak, amikor az öcsémmel katonák lettünk és a húgom középiskolás lett. Emlékezni fogok „Fülesre”, az élete delén elhunyt barátunkra, hogy micsoda mulatósestéket töltöttünk el a SZOT – ba az Integrál zenéire táncolva.  Jó szívvel emlékszem, Bali nénire, akihez ha felmentünk, minden alkalommal finomságokat ehettünk. Ő volt, aki a „koporsópénzével „segített ki bennünket, az új lakásba költözéskor, mert, sok pénzt kellett pillanatok alatt befizetnünk. Az építőiparban eltöltött időkben a „Papával”, micsoda hőstetteket vittünk végre a szárnyait akkor bontogató magasépítésű házak festésekkor.  Azokra az elhunyt kollégákra, akikkel az iskola tanműhelyében hatalmas Mikulás bulin búcsúztattuk a kétezer ötös évet. Jó szívvel és mosolyogva gondolok a közvetlen szomszédomra, Frédire. Micsoda hülllllleségeket tudott csinálni, amikor a maga által termett bortól becsiccsentett.

Természetesen a gyásznak is adok időt, ám, legyen a humoros, sztorizó megemlékezés a 2018- s Halottak Napja.

Hogy mit is ünneplünk pontosan halottak napján?

A halottak napja keresztény ünnep az elhunyt, de az üdvösséget még el nem nyert, a tisztítótűzben lévő hívekért. Az ünnepet minden évben november 2-án tartják, mely a naptárakban is szerepel.

Halottak napján szinte mindenki gyertyát, mécsest gyújt meghalt szeretteikre emlékezve, és a temetőkbe is nagyon sokan látogatnak ki, hogy virágot vigyenek a sírokra.”/internet/

 

 

Utazás és közöny, avagy, beletemetkezés a virtuális világba

Tisztelet a kivételeknek! Akinek nem inge, ne vegye magára!

Kirándulni voltam a hétvégén, ami önmagában nem nagydolog, hiszen sokan tesznek így, főleg, hogy gyönyörű napsütéses idő volt. A vonat elindulása után lehetőség nyílt jobban szétnézni a vagonban, és akkor ért az első rácsodálkozás. Az emberek zöme lehajtott fejjel a mobiltelefonját vagy a táblagépét nyomkodva merült el a kütyük magányába. Eszembe jutott a harminc, negyven évvel azelőtti utazásaim. Sokat dolgoztunk vidéken, és egy teljesen más világ volt az utazásokkal telt idő. A fapados kupéban utazva szinte percek alatt beszédbe elegyedtünk az utastársakkal, vagy, munkatársak egymás között beszéltük meg az aktuális dolgainkat.  Sztorizgattunk, majd,  percek alatt elő kerültek a családi fotók, unokákról, gyerekekről vagy egy, egy nyári emlék felidézése kapcsán.  Esetleg, egy jó könyv olvasása kötötte le úgy az ember idejét, hogy azon kapta magát, na, már le kell szállni a vonatról. Előkerültek az elemózsiás táskák, a térdünkre terítettük ruha szalvettát és mire a célállomásra értünk megreggeliztünk, ebédeltünk, vacsoráltunk. Együtt szalonnáztunk olyan emberekkel, akikkel akkor találkoztunk először, és talán soha többet nem utaztunk együtt. Micsoda zsuga partik alakultak ki az utazásaink során! Gyorsan és tartalmasan telt az idő. Most mit láttam az utazásom során? A magányba temetkezést, a telefonok nyomkodása közben teljesen megszűnt körülöttük a világ és valami nagyobb dolognak kell történni, hogy a valóságba visszacsöppenjenek. Valahol ismerős a dolog mert, számomra a könyvolvasáskor szűnik meg a valóság, olvasás közben a teljes beleélés visz egy más világba. Még is, valami más dolog a kettő közötti különbség/ vagy csak én látom így/.  Az élményfürdőben minden második ember szelfit készített, a botra szerelt telefonnal kezükben tették közre az önimádatukat. Nem értettem, hogy miért nem a fürdőzés élményének adták át magukat, miért a szelfibottal járkáltak órákon át. A második rácsodálkozásom a várlátogatás alatt volt. Egy tartalmas, nagyon jól összeállított bemutatóra, kiállításra, miért megy olyan ember aki, lehajtott fejjel a telefonját nyomkodva járja be a termeket és a szabadban látottakat?  Olyan dolgok megfigyelését szalasztva el melyekkel a hétköznapokban nem találkozik az ember. A kisvasúton utazva már nem csodálkoztam az utazók közönyén, pedig nyitott vagonban ülve, gyönyörű őszi tájban vitt az utunk.  Az őszi táj leírhatatlan színkavalkádját láthattuk a zötykölődő vagonban. Nem hiszem, hogy kütyüket nyomkodó emberek minden nap arra utaztak és már a természet minden porcikáját úgy ismerték, mint a tenyerüket. Felnőttek és gyerek utazták végig úgy a félórás utat, hogy észre sem vették például, a hatalmas eső által kimosott fákat, a színskála minden variációját felvonultató faleveleket, és az erdő fövenyét. Nem régen olvastam, hogy micsoda nagydolog volt a fáról lejönni és kezünket, lábunkat a célnak megfelelően használni. A cikk azt vizionálta, hogy ha így haladunk, pár évtized alatt meg fog változni a testtartásunk. Az ok. A görnyedt test, az állandóan lehajtott fej és a számítógép előtt eltöltött borzalmasan sok idő. Közben elfelejtünk beszélgetni, papíralapú levelet írni, és nem érezzük a könyvek illatát. Haladni kell a korral, a technika változásait követni és használni kell, de, ne felejtkezzünk el, hogy társas lények vagyunk, hogy a szemünk világát semmi nem pótolhatja. Halljuk meg a madarak csicsergését, a csend hangjait és csodálkozzunk rá a bennünket körülölelő tájakra.

A hétvégén a hegyekben kirándultunk, csodálatos idővel és sok szép élményben bolt részünk. Miskolc vasúállomástól 29 villamos megállónál szálltunk le, onnan pár percre a vár közvetlen szomszédságábanv olt a panzió ahol megszáltunk. Egy lakosztályt kaptunk, a várra kilátással .Kitett a televízió magáért ezzel az ajándékkel. Pénteken a vár bejárása majd egy közeli hegy megmászása volt a penzum. Estére rendesen kifáradtunk, aludtunk  is, mint a bunda. Szombaton, a Tapolcai barlangfürdőbe 4 óra, majd ebéd és a környéj bejárása.Visszafelé, Miskolc belvárosát sétáltuk be. A barlangfürdőbe ki sem jöttünk a vízből csak amikor már el kellett jönni. Este beájulás ismét az ágyikóba. Vasárnap a kisvasúttal irány Lillafüred. Vízesés, Anna barlang , Palota szálló és környékét jártuk be. Ebéd után irány a kisvasút és a Tiszai Pályaudvar, majd, este 18 órára itthon is voltunk. Sok szép emlékkel jöttünk el. A város tiszta, a villamos szuper, az ellátás szintén. Ebédet és vacsorát nekünk kellett rendeznünk, a reggeli, svédasztalos finomságok. Étteremben ettünk, pénteken egy Pizzazóban, szombaton egy retró piroskockás asztalterítős vendéglőben , olcsó  ár, ls frissen készült rántott hűs, sült krumplival. Vasárnap , Lillafüreden , Menü, húsleves, és sülthúsok sült krumplival, midössze, 1.200 Ft. Ilyen vendéglős levest még soha nem ettem, tele tésztával és akár itthon is főzhettük volna. Nem kockából készült, és aranyszínű volt. Vasárnap a Miskolci főutcán kirakodó vásár volt, kétoldalt kb 2 km hoszan. Ami ott nem volt az nem is létezik.Régi kardok, jelvények, festmények, könyvek, kredencek, csizmák és sorolni lehetne napestig. Jó volt, hogy lehetett aludozni. A kutya az eredeti gazdájánál volt 3 napig, bár az uokám Győrben volt meccseken, a fiamék istápolták helyette. Alig tudtunk megszabadulni tőle úgy örült, hogy ismét lát bennünket.Jó helyen volt, ám mégis ez az otthona. Mindenütt jött utánunk, éjszaka ott aludt a mi szobánkba a földön. 

Filléres emlékeim

Egy hatalmas fürt szőlőt szemezgetve jutott eszembe a régi szüreti bálok hangulata.  Remélem még ma is sok helyen dívik a leírtak.

Ha szeptember és október, akkor, szüret és szüreti mulatságok.  A különböző szőlőtermő vidékeken ezek az időpontok változtak, figyelembe véve az időjárási viszonyokat és a különböző szőlőfajták érési idejét. Az Alföldön a szüretelés kezdete általában Mihály napja volt.  A Dunántúl nagyobb részén, október 15. re esett ez a nap, Tokaj-Hegyalján pedig, október 28. ig. kezdték meg a szüretet. Nagyot változott a világ, mert a mostani klímaváltozás néhol előbbre hozta a szőlő szüretelését.  Egyes a felsorolt nevezetesebb borvidéken is már szeptemberben puttonyba, majd a darálóba, présgépbe kerülnek a szőlőszemek.  A szüretelés családi, baráti közösségek összefogásával mókázással, énekléssel eltöltött munkavégzés volt.   Az a mondás járja, hogy azért kellett énekelni,  hogy a puttonyokba és ne a szájakba kerüljenek a szőlőszemek . A must elkészültével és hordóba kerülése után azonban az ünneplésen volt a hangsúly.  Szüreti felvonással és bállal tették felejthetetlené a nehéz munka befejeltét, bár Szolnokon nem volt szüret,/a kiskertekben igen/ ám szüreti bált, mulatságot sok helyen rendeztek. SZOT-, a Mili, Komarov terem, vidéken, Tószeg, Martfű, Cibakháza Tiszaföldvár kultúrházaiba jártunk táncolni. A termek madzagra felfüggesztett szőlőfürtökkel, borosüvegekkel volt díszítve, de csak éppen olyan magasságba, hogy lábujjhegyen állva el lehessen csenni a fürtöket, üvegeket. Csőszlányok csőszlegények vigyázták a felaggatott finomságokat, akit „lopáson” kaptak annak a bíró és párja vicces dolgok elvégzésével tette lehetővé, hogy megváltsák a büntetést. Sok humoros „büntetés” tette még mulatságosabbá a báli forgatagot.  A bíró elé vitték a delikvenst és a bíró kikérdezte a csőszöket.

-      Hány szem szőlőt lopott a tolvaj???

-      Tizenkét szemet.

-      Legyen a büntetése ugyan ennyi csók a kedvesének.!

-      Esetleg, tizenkét leányzót kell megtáncoltatni a szemünk láttára!

Egy, egy „lopott” boros flaska felbontása és közös elfogyasztása még jobban emelte az amúgy sem lagymatag táncmulatság hangulatát.  Nem volt senki, aki kibúvót keresett volna a büntetések alól.  A hétvégéken az Integrál,/ https://youtu.be/NP_XUJB5KEA/ Kingston, Pop és a Lídons együttesek zenéire roptuk a táncot. Sok alkalommal elkísértük őket a vidéki mulatságokba is. Szép emlék még ma is, a „Ne bánd” örökzöld zene, ami nélkül soha nem volt Integrál buli, vagy „PIKI” „Távolodom”- ja. Esetleg, a ” Lets twist again”.......ismerős????

Mire az emlékezés végére érek el is fogy egy szép nagy fürt szőlő, ami másoknak csak, étel, nekem viszont a szőlőfürtben elővarázsolt múltat jelenti.

Az írás saját emlékezés, további gondolatokat mindenki hozzá teheti a maga emlékezései alapján.

Mostanában túl sokat fáj a fejem, nehezen viselem az időváltozás ily nagyarányú szélsőséges változásait. Szombaton az előkelő V. helyen végeztem, nem jött össze az érem, egy dobáson múlt, de nem akarok kifogást. Jól ment a játék, a főnökünk meg is dicsért, hogy minő minőségi változás állt be a játékomba, Tőle kaptam ki 4:3 ra. Majd legközelebb.

Óriási bakit követtem el a riportadással. Tudom, hogy rajtam állt, de azt hittem, hogy az újság On- line változatba megy. Hinni a templomba kell. Az őszi Presztizsbe lett leközölve, még hozzá két teljes oldal. Így pedig rám szabadították/ vagy én magamra/ az olvasókat. Mindég is zavart, ha valahogy a figyelem központjába voltam, vagyok, most aztán, nem győzök megállni és beszélni, beszélni és beszélni. Nem szeretnék a celebek világába kerülni, de most óhatatlanul csávába löktem magam. Jól esik, mint mindenkinek a figyelem de, túl sok és nem az én világom. Álszerény sem vagyok, de nem vagyok érdekes és érdemleges a figyelemre. A környékünkön úgy néznek rám, mint egy leprásra,

-Jé, benne vagy az újságba! Nem is mondtad, hogy ilyen híres ember vagy!

Na, ja. Én meg a híresség. Most szórom a fejemre az átkot, de minden csoda három napig tart,. De, én nem változtam, változok, és nem akarom, hogy másképpen kezeljenek, mint a szomszédot, havert, ismerőst, a nyugdíjas kutyasétáltatót.

A jövő héten megyünk a nyeremény hétvégére. Persze ez sem lesz zökkenő mentes, a kutyát oda kell adni valakinek. Az unokám megy Győrbe meccsre, a fiam dolgozik, a lányomék fekszenek, betegek. Szeretném már ezt az évet letudni.

Filléres emlékeim

Héjába sült krumpli és hasonló finomságok

A napokban régi fotókat kellett átnéznem és a fotók sokaságában találtam rá egy sparheltet ábrázoló fotóra. Az ötvenes, hatvanas években még nagyon sok családban a széntüzelésű sparhelteken készült az ebéd vagy sült a finomnál finomabb nagyon egyszerű sütemény.  Öntött vasból készült a főző lapja, egy kisebb és egy nagyobb lukkal látták el, és volt rajta egy harmadik, tisztító luk is ,a platni szélei fényesen ragyogtak. Az eleje szépen díszített zománcozás tette egyedivé.  Fával, szénnel, esetenként fűrészporral főztünk, sütöttünk vele, benne.   A tetején lévő két nyílást, ha lefedve használtuk, akkor lassabban, míg ha a tetőt eltávolítottuk, gyorsabban főtt az étek. Emlékszem, hogy édesanyám cserepet tett a sütőbe, hogy biztonságosabban süljenek a sütni valók. Télen a nagy hidegekben téglát melegítettünk a sütőbe, a meleg téglát a dunyha alá a lábunk melegítésére használtuk. Gyerekkoromban szerettem a sparheltet kicsinosítani, vasporral kentük be a főzőlapot, majd finom csiszolóvászonnal és Sidol- lak fényesítettük a platni szélét. Hideg, téli estéken, reggeleken, a platnin sütöttük a kenyeret, főztük a teát. Micsoda fenséges étek volt.  A sparhelten egyenletesen sült meg a kenyér, majd suvickoltuk  rá a foghagymát és kentük meg liba vagy kacsa zsírral. Máskor, a sütőt teleraktuk krumplival és sütöttük /főztük?/ meg. Héjába sült vagy, főtt krumpli/ ki, hogy nevezte/ volt a vacsora, reggeli, szűkösebb napokon az ebéd is. A szájamban, még most is összefut a nyál, ha a platnin sült, almára, körtére, szilvára gondolok. Sütöttünk görhét és kenyér tésztájából kimaradt, kilapogatott darabkákat. Igaz, hogy nem a platnin sült, ám a herőce volt a sláger, arany barnára sütve, porcukrozva, és ha volt baracklekvárba mártogattuk. Jó kis nosztalgiázásra adott okot a fotó. Ma már a modern kütyükkel már nem találom azokat az ízeket és hiába modern sütő, a héjába sült krumpli sem olyan ízű.

Egy filléreket érő elmosódott régi fotót találtam, de pár percre visszahozta a fiatalságom ínycsiklandozó ízeit, illatait.

Tegnap elintéztem a nyeremény utazás időpontját.Október első hétvégéjén lesz az utazás ,az őszi táj miatt döntöttünk így.  Ősszel gyönyörű a hegyvidék és sok témát ad majd a fényképezéshez. Még túra cipőt kell beszerezni mert a síkvidéki cipőnk nem alkalmas a hegyes vidék barangolására.  Díjat kapott az újságunk......."A Vállalkozók Országos Szövetségének Megyei Elnöksége a XIV. Területi Príma Gálán átadta az Év Vállalkozóinak járó elismeréseket: cégünket választották az Év Lapkiadójának." Ennek apropóján holnap riport készül velem, de igazából nem vagyok oda érte. Az én életem nem érdemlítésre méltó,  ez nem valami nyafogás de, a városban vannak nálam érdekesebb és méltóbb emberek. Mostanában túl sokat foglalkoznak velem, és ez nem álszentség a részemről. Egy sima nyugdíjas pedagógus  vagyok, a tanításban eltöltött életem évek voltak igazán izgalmasak ,meghatározók . Egy, egy találkozás a volt diákokkal sokkal többet ér mint ezer riport rólam. Még a hétvége hatása alatt vagyok, főleg, hogy most rendeztem és küdözgetem szét az esküvőn készített fotókat. Elkezdődik a verseny időszak, a nyári szünet után szombaton lesz az első versenyünk. Hónapok óta készülök rá, bízok benne, hogy egy érem kinéz majd.Persze a nyíl kerek és hegyes, de sok munkát fektettem a  leendő győzelembe.

"ARRA GONDOLJ, HOGY MIRE VAGY KÉPES ls NE ARRA, HOGY MIRE NEM!"

Szombaton lesküvőn volta, a húgom lánya ment férjhez.Budán lakik és dolgozik ott is voltaz esküvő a Római Peron egy négycsillagos szállodában.Buszal vittek, hoztak bennünket és kicsit kétkedve mente, úri hely, szabadban az esküvő, bent a vacsora és a lagzi. Az udvaron egy Lambodgini állt ,a leges legújabb fajtából. Hát amikor kiszálltunk a kisbuszból igencsak elállt a szavunk. 17 kor volt az esküvő,előtte mentek fotózkodni. Csodálatos kilátás, a Duna 10 méterre, a szálloda......elállt a szavunk. Egy férfi volt a ceremónia mester, igazán értette a szakmáját. Pörgős, nagyon ügyes és inteligens koma volt.60 főre volt terítve, előétel, leves, hatalmas húsos tálak, sütemények ,de csak sós, semmi torta, édesség és nem is hiányzott. Ital, mindenki szolgálta a maga torkát.Két DJ volt a terembe lépéstől szólt a zene. 19,40 tól indult a buli, nyító tánc és utána beindult az őrület. Reggel 4 kor köszöntek el. Addig volt szünet míg az esküvői túrőtotát felvágták és megettük. Éjfélkor tóltött káposzta.Én balga azt hittem, hogy egy sátras, pörköltes, hurka,kolbászos, tortás lagzi az igazi. Tévedtem. Soha ilyen jót nem ilattam még.Az unokámék szombaton reggel mentek haza egy lakodalomból, de most egész éjszaka ropta.De még ,hogy. A DJ értették a dolgukat, és nagyon jó zenét csináltak. Éjfél után egy angol túrista csoport/10 fő/ bejött, és ez csak fokozta a hangulatot. Kitettek magukért, pedig nem ettek, nem ittak semmit. BonyM, magyar, külföldi, magyarnóta,cigány zene ,szóval ,nagyon élvezték , élveztük. Senki nem volt illuminált, nem volt vita pedig azt monják, hogy nem is lagzi a lagzi veszekedés nélkül. Most lettem kipukkanva, nem is veküdtem le, túl sok volt az élmény. A  Duna is szép, sok kishajó, kajak volt, a nyitott ajtóknál az illat igazi vízparti volt. A kiszolgálás, pontos,preciz és szinte láthatatlan. A két család és barátok, munkatársak együtt roptuk. A lábam most olyan mint amit égőtűzbe mártottam volna, de megérte. Így van ez, ne itéljen az ember előre. A mi szintünkhöz nagyon elegáns volt, de így utána gondolva, gyorsan eltünt az előítélet és ezért az ott dolgozók is tette. A WC- t minden órában takarították, feltöltötték kéztörlőkkel, és diszkrét illatosítás volt. Rengeteg fotó és élő videó készült és még én is rajta vagyok egy páron. A nagy ébrenlétemben meg is szerkezgettem őket és már a televízión meg is néztük. Az unokám, hát, nem csak kosarazni tud, de mulatni is. A lányom és az unokám is lenyügözően szépek voltak. A párom, csinos ,de, hát őt minden nap látom.DDDDDDD. Az unokám volt az egyik koszorús lány, másik két magakorúval egyetembe. Mosolyogtak, virultak, nem fapofával álltak a menyaszony és völegény mögött, előtt. Nem sokára beájulok, de nem cseréltem volna el a tegnapi és a mai napot semmiért. Túl sokat ömlengtem, biztos, nagy élmény volt, pedig voltam pár esküvőn, lakodalomba.

Powered by Blogger.hu