beindult a szezon

Tele a hócipőm már

Kicsit érzékeny a lelkem és még párunknak, akik, a házban laknak. Ismét lakógyűlés, most az elfolyt vizet és az elkóborolt áramot keresik, úgy, hogy megy a sárdobálás és az anyázás. A vízórák és a főmérő közt túl sok a különbség, ami vagy elfolyik, vagy, valaki/k/ trükköznek. Ugyan ez az árammal is. Sok embernek van a garázsba hűtője, műhelye, kocsit mosnak, barkácsolnak. A garázsok, pincék, tárolók, a lakásszövetkezet tulajdona, nem lehet eladni, sorsolással cserél gazdát, ha valaki eladja a kocsiját, elköltözik, elhalálozik. A negyven év alatt már sok minden cserélt gazdát, és volt, aki trükközött is . Akinek garázsa van, nem lehetne tárolója, most sok embernek mindkettő van. Lassan ott tartunk, hogy senki nem akar szóba állni a másikkal, vádaskodunk, megy a szájtépés. Tárolóm van, víz nincs benne, villanyt csak este gyújtok, ha a kerékpárt leteszem, kiveszem. Valakinek az utolsó lépcsőházban az erkélyen van a kerékpárja, kellene neki tároló. Keresse meg az első tulaj általbirtokolt pincét és annyi. Ja, hogy már a 4. tulajdonos, és nem nézett utána mit, hogy vesz meg. Ez legyen az ő gondja. Szeretnének bemenni helyiségekbe, igen ám, csak, nincs joguk, nem hatóság, nem törvény, hogy bemehessenek bárkihez is. Kérni lehet, a behatolás, bűntény és bűncselekmény. Most. Lezártam az egészet, egy fűszálat nem teszek keresztbe, vágok le, tolom le a havat, söpröm, szedem a falevelet. Ja, minden mérőt fényképez az üzembetartó. ???? Hogy is sikerül a trükközés???

Zajlik az élet.

Tele a hócipőm a politikával a politikusokból. A kapzsi és maffia létben élő kormányzatból és a seggnyalóiból.  Az impotens ellenzékből, akik nagyon úgy néz ki , hogy nem is akarnak semmiféle változást. Most, éppen a szocik akarnak beleköpni a plakát botrányba. Mindenféle okoskodással akarják megszavazni azt, amit a fityesz szeretne. Áll a bál a szociknál, kizárások, és talán teljes csőd, az, az, eltűnik az mszp . Nagyon úgy néz ki, hogy marad ez a kormány és megyünk a levesbe, kizárják az országot, vagy is, a kormányt. Ismét csőbe húzzák az országot, piszok jól kommunikál a kormányzati  hablaty gyár. Jó volna már egy erőskezű hölgy az ország élére, olyan, aki rendbe és gatyába rázná ezt a förtelmet, ami az országban zajlik. Lassan lehet menni a vízre fürödni, apad a folyó és talán reggel és kora délelőtt nem fő meg az ember a vízparton. Holnap lakógyűlés, na az is megér egy misét majd. Mindenki a más bajával és dolgával foglalkozik.

”-  Mivel foglalkozik szomszéd?

– A saját dolgommal! Ajánlom magának is!”

Most, azon folyik a vita, hogy egy most idekerülő kiskutya ugat. Olyan szinten rákattantak, hogy az egész középső lépcsőház nekiment a gazdának. Új vezetőt választottunk, ő jelentkezett, és nagyon meg szeretné reformálni a házi rendet,, az egész kulipintyó életét. Nem fog menni. Pld. Két ember, két fát ültetett a hátsó udvarra, a garázsuk elé. Az egyik olajfát, a másik, nyárfát. A nyárfa már feltört a magasba, az olajfa viszont, behajlik az útra. Az olajfás ki kötné a nyárfához a fáját, hogy befelé nőjön majd. Na, ezen is megy a paláver. Micsoda gond, micsoda történelmi tény??!!!

A dartsos közösségünkben öröm, az egy szem lányunkat/ 12 éves/ beválogatták az Utánpótlás Válogatottba, most edzőtáborba készül az augusztusi Svédországi UP- EB- re . Háromszoros EB bajnokkal készül, bizony, 3x- ros  magyar UP bajnok is van. Egy Szolnokon tanuló fiú / 17 éves/ is tagja az EB- re kiutazó válogatottnak. A helyi /Mészáros médiának/ ez nem hírértékű. Hír az, hogy a Megyei NB III – ból kiesett egy csapat a 5555555. osztályba.

Zajlik az élet.

vasárnap

szombat

hogy mi lett abból, amit imádtam, ami a hivatásom volt , amiből, ha szerényen is de megéltem.

Mostanában kicsit összezavarodtam. Olyan dolgokon folyik a vita, amiket előre megbeszélünk, agyalunk, hogy legyen jobb, színvonalasabb, és eladhatóbb. Kérdés mindenki felé, majd az agytrösztök elkezdenek visszakozni, és az ő „tuti”dolgaikat a másikra erőszakolni. Adnak és vállalok egy megbízást, majd jönnek a kifogások, pedig felelősséget vállaltam, hogy megcsinálom. Természetesen meghallgatva a mások véleményét, de a magam szájíze szerint szeretném végrehajtani. Csak, ott a bibi, hogy szinte mindenbe belekötnek és a saját dolgom már régen le van kakilva. Közben, egy kis idő múlva csak előjönnek a jó ötletek megvalósítása, és hipp, hopp működik a dolog, csak addigra már elvették az egésztől az ember kedvét. Mások is ugyan így járnak, jártak. Mindég az a megbeszélés tárgya, hogy osszuk fel a feladatokat, mindenki vállaljon valamit, amiért felel. Majd, lőn csoda, minden marad a régiben, az egész dolog visszaszáll egy emberre, és panaszkodik, hogy milyen sok a dolga van. Nem kellene visszalopkodni a feladatokat, bízni kellene és nem a saját dolgait másokra erőltetni.

Más.

Most értesültem róla, hogy Hajdú Péter gyerekkori orális élvezeteit az édesanyjával beszélte meg, ki. Most ez komoly? Ilyenekről kell olvasni, hallgatni, nézni? Kit érdekel.  Még is az ember arcába tolják.

Politika, celebek, mindenhol ez van, mindenből ez folyik. Értelmes vitákat nem hallani, csak mocskolódást, mindenféle sárdobálás egymásra. Közben szép lassan kilavíroznak bennünket a fejlett országok közül. Na, nem mi vagyunk fejlettek, ám oda szerettünk volna tartozni. Hallgatva a külügyminiszterünket, nekünk példaértékűek a keleti országok, és a még keletebbre élő diktátorok.

Lassan itt a nyári szünet. Kerestek a jövő tanévi munkával kapcsolatban. A szövetkezeti valamiben, tanítanék – é? NEM. Határozott választ adtam, a mostani szisztémában, helyettesítésekkel, besegítésekkel segítek, részt veszek. Már pedzegetik, hogy tőlünk is elveszik a gimnáziumi oktatást. Nem lesz Intenzív tagozat, felnőtt képzés és sima gimi sem. Akkor pedig, kapu bezár, kulcs jó messzire eldobva. A szakmunkásképzést szétverték, alig van jelentkező, aki jön, gyorsan lemorzsolódik, mert, dolgozni nem akar, a minimális tanulás is megerőltető számukra. Szép kilátások. Félévre, a beiratkozottak fele marad meg, és hopppppp, kiürült az iskola. Marad durván 250- 350 fő diák. Néha sírva tudnék fakadni ,amikor látom, hogy mi lett abból amit imádtam, ami a hivatásom volt,  amiből, ha szerényen is de megéltem.

szemfenék

Túl vagyok a szemfenék vizsgálaton. Hála az égnek a cukromtól nincs gond, viszont van meszesedés, a bal szememre gyerekkorom óta nem látok/ezt tudtam/, és szürke hályog, amit műteni kell. Mikor? Majd. Egyébiránt, korrekt időpontot kaptam, 3 hete kértem, ma 8,20 mentem és már 8, 30 kor csöpögtettek is. Tízkor pedig, végeztem. Mostanában sorszám rendszer van, időben hívnak és gyors a dolog. Bár, a fülészeten kicsit szívattak, de ott nem volt időpontom, csak arra jártam. Most tudok írni, nem lettem vak, csak nagyon fínyes volt minden, napszemüveggel is.

zajlik a Tiszavirág Fesztivál

Jó meleg lett, lassan lehetne menni a Tiszára, csak…..nagy, és nagyon folyik. A hétvégén ismét bemutatót tartottunk, egy közeli kisvárosban/Törökszentmiklós/ volt családi nap a fürdő területén. Reggeltől késő délutánig ott voltunk és csak az eső zavart bennünket haza. Volt ott minden, férfi lábszépség verseny, táncverseny, főzés, discó, kutya menhelyesek bemutatója és gazdi keresés. Mi déli 13 órakor rendeztünk egy amatőr versenyt. 12 jelentkező lett, egy szem hölgyet sikerült rábeszélni az indulásra és majd nem meg is nyerte. Végül is V. lett, de nagyon, nagyon picin múlott a győzelme. 301- ről, sima kiszállóval játszottak, mi segítettünk, és mi írtunk, bár a végén már rutinosan játszottak az indulók. Komolyan vették, nagy csatákat vívtak. Közben a környékünkön főztek és mikor már lezsűrizték a finom étkeket, megvendégeltek bennünket is. Nagyon sokan invitáltak, és degesztre ettük magunkat. Nem sok híja volt a 17 órának mire elért bennünket is az eső. Volt drágaság, egy adag fagyi 450 Ft volt, igaz a csavart fajtából, ám így is sok volt. Lebontották a közeli romák által lakott házakat. már, csak a föld maradt. Valaha, vasutas tisztek és altiszteknek épültek/ 5 kocka ház/, maradt még három, ami nem olyan lerobbant. Sokan fájlalják a bontást, ám, mi, akik a közelben éltünk/15 m/ nem sajnáljuk. Nagy volt a kosz és a rengeteg felhalmozott mocsok, szemét. Ugyan ilyen távolságra van a Rep-Tár, nem volt valami emeletes látvány az idelátogatók számára. Így nyáron a szagokról nem is beszélve. Most zajlik a Tiszavirág Fesztivál, valamelyik közeli órában a Tisza is „virágzik” majd. Megkezdődött a kérészek repülése és gyors elmúlása. Gyönyörű ilyenkor a víz és környéke, bár, sok embernek csak, bogarak repülése. Közben művészeti fesztivál is van, 5 napon keresztül szól a zene, és irodalmi műsorokat lehet hallgatni. Most is sok külföldi vendég zenész jött el, jó hírű és nagynevű művészek teszik tiszteletüket. Főleg a Jazz képviselői. Csuda jó hallgatni és mélázni közben.

emberi

Egy ember....

 

"- Mi késztet arra egy férfit, aki húsz éve ugyanazt csinálja, hogy hirtelen olyasmibe kezdjen, ami eddig végtelenül távol állt tőle?
-A többségünk néha kétségbeesésben éli az életét. Talán a kétségbeesés nem hallgat tovább.

- Mert kell, hogy legyen szemtanúja az életünknek. Egymilliárd ember él ezen a bolygón, ugyan mit számít egyetlen élet. De a házasságban ígéretet teszünk, hogy mindenre odafigyelünk. A jóra, a rosszra, a szörnyűségekre, a csip-csup dolgokra, mindenre, mindig, minden nap. Azt mondjuk, az életed nem marad észrevétlen, mert én észreveszem. Az életed nem marad titokban, mert én a tanúja leszek.

- Arra voltam a legbüszkébb egész életemben, hogy boldoggá tettelek. Azért nem tudtam... azért nem mondtam el neked, hogy néha boldogtalan vagyok, mert féltem, hogy megbántom azt, aki a legdrágább nekem. Nagyon sajnálom."

Egy ismerősömnél olvastam ezeket a sorokat, és elégé megdöbbentett, amit leírt.
Azt hiszem a saját gyávaságát és oda nem figyelését fogalmazta meg az írásba, és mert nem ismeri a férfi lélek rejtelmeit.
Igen, férfi lélek is van és bár sok nő azt hiszi, hogy a férfiakat csak a lábaközük irányítja ,hát akkor nagyot téved.
Talán ha az idézet utolsó bekezdését átgondolja rá is jön, hogy hol cseszte el a dolgokat.
Nem vagyok a női lélek tudója és nem is akarok okos lenni, de ennek az írásnak most olyan öngól íze van, olyan valamit fogalmazott meg az illető, amit kicsi oda figyeléssel és sok beszélgetéssel meg lehetett volna előzni.
Nem csak a férfiak tesznek néha furcsa dolgokat, teszi ezt nő is éppen elégszer, csak azt valahogy ki lehet magyarázni.
Igen, a férfiember is tesz olyat, ami merőben szokatlan a családnak, a szerelmének, és bárkinek, mert akkor és ott lett nagyon elege valamiből és valakiből. Esetleg éppen ki akarja még magát próbálni, van e még kurázsi magában ,talán kíváncsiság is van a dolog mögött, olyat csinált, most, amire egész életében vágyott megcsinálni.
Nem kell mindég hátsó gondolatokat keresni és találni a dolgok mögött.
"Egymilliárd ember él ezen a bolygón, ugyan mit számít egyetlen élet. " Ugyan annyit számít, mint az ,az egymilliárd ember élete, aki velünk birtokolja a bolygónkat .Minden emberi élet ugyan azon elbírálás alá esik és essen, mint bárki másé,legyen az akár a bolygó egyik vagy másik féltekén.
Más boldogsága nem az én boldogtalanságom árán legyen olyan, amire vágyik, mert az nem ér semmit és ne, hogy azt higgye sok nő, hogy a férfi a nagy egójában nem veszi észre a becsapást.
Mert, ez ,így becsapása mindenkinek, magának az egyénnek ,és annak akit annyira félt az illető.
Volt egy edzőm fiatal koromban, aki nem úgy küldött a birkózó szőnyegre, hogy daráljam le a meccset/meccseket/, Ő, azt mondta: MENJ és ÉREZD MAGAD JÓL, ÖRÜLJ, hogy OTT VAGY!.
Milyen igaza volt, nem kellett megfelelni az elvárásoknak, csak azt tenni, amit valaha örömmel vállaltam: SPORTOLNI.
Ezeket a sorokat kívánom én is a hölgynek, ne megfelelni akarjon, és a másikat kímélni, csak örömmel részt venni abban, amit valaha együtt vállaltak.
Talán az életét sem kell kétségbeesésben leélnie, sem neki, sem a társának, hiszen ő is ,egy valaki a sok milliárd ember közül, aki ugyan olyan jogokkal és elvárásokkal él, mint sokan ezen a földön.

Mennyivel más érzés volt a fiatalok között, olyanokkal, akikkel a kölcsönös tiszteletben éljük meg a légkőrt.

Ma rendesen belegázoltak a lelki világomba. Tisztelem és szeretem a fiatalokat, igazán nem érhet az a vád, hogy valamiféle utálattal közelítek bármelyikjükhöz is. Reggel azonban, egy „vén fa….. lettem, csak úgy kikiabálva az ablakból. Nem jött oda, hogy normális hangnemben megbeszéljük, egyből, arrogánsan le vén disznózott.  Történt, hogy 9 órakor neki álltam levágni a ház előtti sövény. Nem kora reggel, nem is éjszaka. Délelőtt. Kicsit hűvös volt az idő, nem tűzött a nap, és időm is most volt rá. Aki ismeri a sövényvágót, az tudja, hogy nem hangos, nem süvít, zakatol stb, még is zavarta a szemben lakó fiatalembert. Ki is osztott rendesen, hogy miért nem hétköznap zajongok? Jó párszor, durva ocsmányságokat ordított az ablakon kifelé. Igen, vén fa……..vagyok, de én már ezt a kort megértem, ő viszont, nem biztos ,hogy lesz ilyen idős. Az ő szintjére nem akartam lesűlyedni, így csak ezt a megjegyzést kiabáltam vissza. Elgondolkodtam, hogy lehívom, de nem akartam semmi durvaságba belemenni. Hogy is van ez.? Náluk is egy vén fa………takarít, hányja a havat, teszi rendbe a kuka környékét, sepri az esővizet, vágja a sövényt. Nálunk is így van. Soha nem láttam senkit lejönni,/csak egy földszinti szomszédot/ söprögetni, havat hányni, és ami egy ilyen lakóközösség számára közös elfoglaltság lenne. Természetesen ők napközben dolgoznak, örüljenek és örülök neki, hogy van munkájuk. Ám, nincs sehol rendeletben leírva, hogy a ház körűi munkák, csak és kizárólag a nyugdíjasok feladata lenne. Talán, néha el kellene a fiatalos erő és lendület a házkörül, mert sok ember hamarább végezne, és talán egy kis ismerkedés sem ártana. Jóformán nem is ismerjük egymást, talán nem tenne senki ilyen durva megjegyzést az idősebb emberekre. Kivételes eset volt? A kivételek erősítik a szabályt. Sajnos egyre több ilyen megnyilvánulást hallok, látok. Nem a fenn írtak alapján ítélem meg a fiatalokat, de elgondolkodhatnának, hogy mit is szólnának, ha a szüleiket illetik ily durva kirohanással.

Szombaton egy teljesen más közegben, sportemberek között, nem kapta az ember ezeket a durva kirohanásokat. Csapatépítő napon voltunk, ettünk, ittunk és sokat mókáztunk, igazi kikapcsolódás volt. Dartsot a kezünkbe sem vettünk. A kerekes székes barátunk hívására utaztunk el hozzájuk és csináltunk magunknak egy jó szombati napot. Őz pörköltet főztünk, volt sütemény, egy kis itóka, vetélkedtünk, és egy nagyon tartalmas beszélgetést is prezentáltunk magunknak.  Volt mindenféle játék, ami teljesen ellenkezője a mi sportágunknak. Viccesre vettük a vetélkedést, ami pedig komoly volt, hogy a „győztes”B” csapatban voltam. Mennyivel más érzés volt a fiatalok között, olyanokkal, akikkel a kölcsönös tiszteletben éljük az életünket, éljük meg a légkőrt.