Kőrbejáróka

AZ ÉLET NAGY JÁTSZÓTÉR, CSAK TUDNI KELL A MEGFELELŐ JÁTÉKOT KIVÁLASZTANI!

unokás

Tanexpo

Nem vagyok menő, ám a magam által kiharcolt minimum alá nem szeretnék menni.

Lassan túl leszek az első hónapon. Ma kaptam meg a 2. laboreredményemet., ami nem is olyan vészes. Talán csak két dolog izgat. Az első, hogy a cukorszintem ingadozik, így nem tudom mit és mikor, mennyit ehetek? Az egyik ló szérum a hasnyálmirigy rosszabbodását vagy nem kellő működését írja. A cukorszintért pedig az inzulin a felelős. A másik, hogy szinte naponta fáj a fejem, és a látásom is kicsit, „szellemes”. A szürke hályogműtét pedig marad jövőre. Amúgy pedig, a negyedikre még mindég egy kín feljönni. Ez aggaszt, nem szeretnék bajt magamnak. Az egyik kollégám most esett át egy infarktuson, egyet már lábon kihordott. Most megműtötték, és lesz még egy operáció. Alig ötven éves. Úgy döntöttem, a nyavalygásnak vége, holnap és holnapután Tanexpó és megyek. Nem kell emeletet mászni. A jövő héten egy közeli városban, Jászberényben lesz ugyan ez, majd másnap nyugdíjas találkozó.  A még megyek a fiamékkal is, semmi megerőltető, csak, Tesa szalagragasztás és a stukkók gérvágása. Ez után a meló után a szögre akasztom a munkásruhám. Lassítanom kell és kezdem belátni, hogy az erőm, véges. Már nyilat is vettem a kezembe, pár perc darts is volt, itt is csak fokozatosan térek vissza. Bár nem sok idő telt el, de „kimegy az ember keze” , az, az a technikát lehet újra kezdeni. Nem felejtett a kezem, az agyam, csak talán lustább lett. Két év után kihagyom a hétvégi versenyt is. Nem szeretnék nevetséges lenni, főleg az ellenfelet kellemetlen helyzetbe hozni. Nem vagyok menő, ám a magam által kiharcolt minimum alá nem szeretnék menni.

Tisztelet a kivételnek, azoknak, akik kulturált módon mulatnak és térnek haza otthonukba.

Nem szeretem azt hangoztatni, hogy – Bezzeg a mi időnkben! Még is, rákényszerít az élet és a mai világ durvasága. Igen, régen valahogy másképpen működött a világ, nyugodtabb, élhetőbb és szigorúbb volt. Akkor is voltak kirívó durva esetek, de szerintem, nem ennyi, mint a mai időnkben. Lehet mondani, hogy a történések a felgyorsult elektronikus világunkban nagyobb publikálást kapnak. Most, szinte pillanatok alatt eljut a hír mindenkihez. Sajnos, akkor is bántalmaztak idős embereket, akkor is voltak vandálok és voltak élet elleni bűncselekmények, de nem ennyi. Az ember felháborodva olvassa, hogy hány gyermeket, fiatal és idősembert ér atrocitás, durva bántalmazás. Magatehetetlen gyermekeket bántalmaznak, idős, beteg embereket vernek agyon vascsővel, pár forint megkaparintásért.  Sajnos, a városunkban elterjedt a durvaság, a vandálok ámokfutása teszi tönkre az életünket. Nem szeretném csak a fiatalokra kihegyezni a városban történő vandalizmust, ám, egy, egy átmulatott éjszaka után sok kárt okoznak a városnak, magánszemélyeknek. Úttestre dobált kukák, kitört fák, letaposott virágok, szétégetett kandeláberek jelzik az illuminált állapotban, vagy ami még rosszabb, „csak úgy, brahiból okozott károkat. Tisztelet a kivételnek, azoknak, akik kulturált módon mulatnak és térnek haza otthonukba. A kárt okozók viselkedése, ami szomorúvá tesz, az ő rombolásuk a mi kárunk is, a mi adóforintjainkból kell helyre állítani az okozott károkat. Szépül a városunk, vannak szép parkjaink, szépen rendezett utcáink és ezeket csúfítják el a rombolással. Fel nem foghatom, hogy, hogyan vetemedik valaki az emberölés bűnére, a köz és magán vagyon rongálására. Az alkoholmámor nem lehet megbocsátható, senkit nem jogosít fel durvaságra az alkoholos befolyásoltság. Sajnálatos módon, egyre több a magányos, az elektronikus világban élő ember, egyre több az igénytelen, a semmitmondó televíziós műsor, amit a fiatalok és idősebbek is utánoznak. A celebvilágot, a könnyen szerezhető pénzszerzési lehetőségét bemutató műsorok rossz irányba viszik egyes emberek életét.

Vandalizmus

Imádom az őszi sokszínűséget

Nem vagyok nyervogós, de ha beszedem a gyógyszereket, órákra kicsap. Tudom, hogy türelmesnek kellene lenni, ám ismerős a dolog, csak régebben más módszerrel kezeltek és tudom milyen durva. Lassan ha így halad, olyan leszek, mint Kojak, ugyanis nem győzöm a hajszálakat szedni. A munka most felejtős, talán, nem is bánom, csak, fáj a szívem mikor a kisfiam beszámolót tart, hogy mit, hogyan csináltak, csinálnak. A dartsot is felfüggesztem, nem tudok koncentrálni, néha még a dobások is fájdalmat okoznak. Van időm olvasgatni, a régen olvasott könyveket elővenni, a szemüvegemre ráteszek egy másik olvasót és úgy olvasok. A sok bulvár után felüdülés a szépirodalmat olvasni. Most éppen Latinovits könyvét a Ködszurkálót kezdtem el. A szembe lévő házban meghalt egy férfi, rá kellett törni az ajtót, már egy hete nem jelentkezett a hozzátartozóknak. Meleg volt, a fiatal fiúkat szerette, most megy a szöveg, hogy meggyilkolták. A szomszéd volt tanú, és „simán” meghalt, elaludt és kész. Kicsit megváltozott a környékünk, ugyan ott egy cigány koma autókkal üzletel, lassan az egész utcahosszon az ő autói állnak. Hangosak és durvák. Szinte minden este 22 óra körül fiatal csajok hangos visítozásaitól zeng a környék. Nálunk a lépcsőházban van három eladó lakás, a szomszédéké már elkelt. Egyet a fent említettek miatt mondtak vissza, valaki jóhiszeműen tájékoztatta a leendő vevőket, hogy mire is számítson. Hová lett a nyugis, falombos kis utcánk nyugalma? Az amerikai rokonok is panaszkodnak, sok a gyilkosság, rablás és sok a természeti katasztrófa feléjük. Imádom az őszi sokszínűséget, sok fotót is készítek, legalább azzal is terelem a figyelmem.

Vén fejjel is van mit tanulnom az élettől.

Meg vagyok, elvagyok, semmi bajom, kivéve a magas pulzus számokat. Időpontot kaptam, 2018 január 18. Addig meg majd csak elleszek. Mostanában én járok a szomszéd kisgyerekért, néha jó móka az egész, pedig nagyon is komoly dolgokat látok, hallok. Pár percet kell várnom míg, kijönnek, és figyelek és tanulok. Pld. Az iskolaigazgató a hatalmas Mercijével az udvaron a lépcsőbejáró előtt parkol. Nagy ember lehet, ha a parkolóig sem hajlandó elsétálni. Kerülgetik, nem beszélve, hogy ment autózni baleset veszélyes. Pár szülő lázong, és igazuk van. Az iskola nem a tulajdona, nem a garázsbejárata. Ülök a padon és figyelek. Magyar Gárda sapkában villogó apuka alázza a kisfiát, mindenki előtt, hangosan és ordonálé módon. Mindenféle pipogyának lehordva  a gyereke  osztálytársai előtt, majd otthon megtanítja keménynek lenni.?????? Roma szülők okítják a gyerekeiket, vigyázzzzzzzzz, ne igyál a magyar gyerekek után, nehogy valamit elkapj. Márkás mobiltelók, Arannyal megtűzdelt nyak, kéz. Tegnap az én pártfogoltam is a plafonon volt. Majd nem beírást kapott, mert, szidta a matektanárt. Anyázva, kurvázva és bazdmegelve. Tudom, az ő veselkedése más, ám akkor sem hagyhatom, hogy úgy beszéljen egy olyan emberrel, aki tanítja. Kaptam én is hideget, meleget, a buszon is pufogott még, hogy otthon az anyja leordítja a fejét. - „MIKOR LESZEK MÁR NORMÁLIS???”Mármint , ő . Fura módja a gyermeknevelésnek, a szülőtől hallott dolgokat vágja a tanítója fejéhez, abban a stílusba, amivel őt is nevelik, és amilyen véleménnyel van a szülő is s pedagógusról. Mondhatnám, hogy…..hála az égnek, nemsokára elköltöznek és nem lesz több kapcsolat . Nem a gyereket hibáztatom, és elgondolkodtat, hogy a szüleje azért nem viszi magával egy lakodalomba, mert, A FELSŐ TÍZEZER!!!!!????? közé megy, és nem tudja ,hogyan reagálja le a gyereke a lakodalmat, hiszen még sosem volt olyan rendezvényen. Vén fejjel is van mit tanulnom az élettől.

Az ember eldobja az agyát,

Ma foghagymával közlekedek, sajna rózsafüzérem az nincs. A sátán nem akar velem találkozni, a járókelők is messze kikerülnek, nem tudom, mi lehet a baj velem? Talán, a hagyma illata ijeszti el őket?  Viccet félre téve, az időmilliomosságom révén belenézek a parlamenti közvetítésbe. A cirkuszi előadás…. na ami ott folyik , kutyafüle, a parlamentben  történtekhez. El sem tudom képzelni, hogy egy miniszterelnök hogyan engedheti meg magának mit tegnap tett és mondott. Ott pöffeszkedett a városi képviselünk is a Döbrögi mögött, ő is,a saját portáján tenne rendet. Nagy pofára esés lesz nemsokára, nem tudom, hová bújnak ezek a pökhendi emberek, ha leáldozik a csillaguk? A sajtó, az elektronikus média is rombolja az összefogás lehetőségét. Az egyedüli, magát ellenzékinek mondott tv is az ellenzéket ekézi, pedig kapnak azok rendesen.  Nem valami fényes az ellenzék helyzete, ez az ő dolguk, de a mostani „ide nekem az oroszlánt….DE RÖGTÖN” hírek beolvasása, terjesztése ,meglovagolása már kicsit zavaró. A nagyházban nem az ország dolgairól beszélnek, vitáznak, a maguk piszkos kis játékait hangoztatják és védik mindenáron. Az már biztos, hogy valami piszkos játékra készül a kormányzó párt és maga a kormány is. Óvjon bennünket az ég, hogy ne sikerüljenek a kegyetlen játékaik Itt a nyakunkon egy újabb keresztes háború, ismerjük a valahai ősök mit műveltek a kereszt oltalma alatt, és hogyan irtottak ki embereket. Ma a magukat kereszténynek valló parlamenti politikusok buzdítanak nagyon rossz dolgokra. Kilökik maguk közül azt az egyházi embert, aki a pápa tanításait, megoldását szeretné követni. Az ember eldobja az agyát, tömjént és rózsafüzért vetnek a másképpen gondolkodó/k/ ellen, mindezt a XXI. században. Vudu babákat is előszedik majd,? Megszurkálják a bábút, hogy rontást vigyen egy idős emberre. Biztosan sok hibája van, kinek nincs? Ám ami itt folyik az már üldözési mánia, lázítás ás rémhírek terjesztése. Félnek az uraságok, mert azok viselkednek így, féltik a seggük alatt lévő bársonyszékeket. El ne feledjem, most dolgozom azon, hogy felsoroljam a hétmilliárd rokon nevét,  segítek a bankárnak, hátha megdob egy ötmillás fizetéssel. Az ember elvicceli, bagatellnek állítja be, pedig nagyon is komoly dolog ami most velünk történik.

Megváltozott a testem, az életem

Lassan letelik a második hét, most megyek majd vérvételre. Megváltozott a testem, az életem és most nem vagyok benne biztos, hogy folytatni tudom és fogom. Tegnap reggel még semmi bajom nem volt, majd 10 óra felé már alig tudtam felmenni a húgomékhoz a II. emeletre. A pulzusom az egekbe volt, 140/75/0ó118 alig kaptam levegőt, szorított a szívem. Egész nap száz felett volt a szívverésem. Meccsen alig tudtam figyelni.  Ma kicsit normalizálódott, ám ha bár mit is csinálok olyan érzésem van mintha egésznap dolgoztam volna, megállás nélkül. Minden porcikám gyenge.  Amúgy semmim nem fáj . Tegnap beindult a hazai kosárlabda élet , jó csapatunk van, győztünk és ez a lényeg. Csináltam pár fotót, még tanulnom kell az új gépem távolság beállításait. Esett az eső, és két napja lomtalanítás csúfítja a várost. Hiába viszik sűrűn a kidobott lomokat, a sáskahad mindent szétdobál, tör és zúz. Tőlünk nyugatabbra ez szervezettebben és másképpen megy, bár, a magyar lomisok ott is „csodát „tudnak tenni a rombolásukkal. Nem győzzük a munkát vállalni, ám, úgy néz ki, hogy kimaradok a munkából, főleg ha így megvisel a vírusirtás, vagy mi.

talán ezt végig fogom csinálni.

Belekezdtem egy három hónapos kezelésbe. Régebben már próbálkoztam, de nem bírtam folytatni, most azt mondták ez nem lesz olyan drasztikus. Mint minden gyógyinak ezeknek is van mellékhatása/ajjjjjjjjajjjjjj/, de talán ezt végig fogom csinálni. A melóval is csínján majd, vagy teljesen abba kell hagyni. December végén jár le a kezelés. Reménykedem. Kicsit megborult a cukor tesztem, ami eddig a gyógyszerrel jól megvolt, most borult, csökkent az értékem, nagyon. Aludni sem nagyon tudok, ez a legrosszabb, mert nem tudom kipihenni magam. Nem tudom, megéri – é , amennyiben rosszra fordul, feladom. Nem kísérletezek. Nagyon beindult a nagyüzem a munkában, nem győzünk lakást felmérni, vállalni, amíg jó idő van /és bírom/ megy. Nagy az elvándorlás a lépcsőházunkban, a házban, szinte elvétve vagyunk a régiek. Az újak……”lakni jöttem ide nem takarítani, levelet sepregetni!” Ez is egy felfogás, csak az a baj, hogy ha takarítót kell fizetni, azt sem hajlandóak vállalni. Most léptünk a vég útjára a politikában. Borzalom már ami itt megy, minden politikust csak a maga kapzsisága érdekli, nem foglalkoznak az ország dolgaival.

Powered by Blogger.hu